Tegnap pecázni voltunk apósommal, az ő párjával, a fiaival és a barátnőikkel, szóval 9-en vártuk hogy jöjjenek a halak... bár volt hogy kb. senki le se sz***-ta a botokat, csak dumáltunk, kajáltunk, figyelték ahogy hímzek, mindenki elmesélte, hogy ő miért nem tudná ezt csinálni :)))) ( lehet öregségemre összegyűjtöm egy kötetbe ezeket az anekdotákat: " Miért is nem tudnék hímezni...?!?" címmel..) El is készült tegnap a harmadik óvónéni-szalag.
Még nincs vége ( sajnos...) még lesz egy ehhez hasonló, meg két kisebb.
A nevek mindössze 2 ötlés magasak, varrótűvel hímeztem, hogy át tudjam bökdösni az aidán.... 66 név... eddig.
Mutatok egy pár képet tegnapról!
 |
| A fiatalok...:)))) |
 |
| Lányocskámmal! |
 |
| Hajnalban még hideg volt.... |
Háááát, Anikó, emelem a nemlétező kalapom! Én sem tudnám ezt csinálni... de... szuperek ezek a szalagok! Tuti örök emlék lesz!
VálaszTörlésViszont csodás környezetben hímezhettél, és vidám társaságban, ha jól értettem... :)))
Sikeres, boldog, családi napon vagytok túl. Imádom a hasonló összejöveteleket.
VálaszTörlésMinden csodálatom a tied, ilyen sokszor kihímezni ugyan azt a mintát, gratulálok a kitartásodhoz!
már a múltkor is ki voltam akadva a szalagodtól, de így, egymás mellett látva többet is, valahogy még szebb :)))
VálaszTörlésA lánykád kész nagylány! :)
Klasszak a képek! Ami a szalagokat illeti: le a kalappal, nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlésJó volt olvasni a pecás történetet is, igen csak össze lehetne gyűjteni, más miért nem kézimunkázik....nekem is már jó néhányat mondtak...... szalagok. meg... minden elismerésem...
VálaszTörlésSzuper képek, és a szalagokért külön elismerés...
VálaszTörlés