Az én kutyám! - Boldog Karácsonyt!

Az én kutyám

A villamosra várok, szakadó esőben;

Nincs egy alkalmas hely, ahol elrejtőzzem.

Esernyőt nem hordok, az soha nincs nálam;

Jobb híján fejemre tekerem vékony  kis sálam.

Kihalt az utca, ilyenkor nincs utas,

Fázósan toporgok a vékony kendőm alatt.

És akkor  a fa tövében egy kutyust veszek észre:

„Szegény, pici, beteg jószág- hogy kerültél ide??”

A kiskutya felnéz,; szeme szorongó és bús,

Biztosan azt gondolja: „Most te is belémrúgsz…!? „

Simogató kezem lassan megnyugtatja,

Elmúlik félelme, fejét odatartja:

„Simogass, csak simogass- ez nagyon jól esik,

Azt mondják, ilyen jók az igazi gazdik.

Az enyém sajnos elzavart, még enni sem adott,

Pedig nőnöm kéne még, hisz olyan pici  vagyok!”

Ölbe veszem a kiskutyát, magamhoz ölelem,

Sáros bundájától csupa kosz a kezem.

De nem számít, s hogy ő meg ne betegedjen,

Vékony sálam leveszem, azzal betekerem.

Már nem vacog a kiskutya, boldog hogy itt vagyok.

Ám hirtelen azt veszem észre, hogy itt a villamos….

„Hát… veled így, kedves komám, nem szállhatok fel….

De nem baj! Majd most gyalog megyünk!!!

Az én kutyám leszel….”